Családom:

Édesapám, Somló Ferenc, a Jászai Mari díj, és Déryné gyűrű tulajdonosa, a Miskolci Nemzeti Színház Örökös tagja, 2009-ben, kilencvenegy évesen hunyt el.

Nézőtéri ellenőrként szolgálta Tháliát Édesanyám, ő 84 évesen ment el, szintén 2009-ben. Ferenc bátyám a Miskolci, és Kaposvári színház művésze volt, ő 2005-ben hunyt el.

Somló István szintén Miskolcon, Déryné gyűrűvel elismert színművész, Örökös tag, 2012 – ben hunyt el.

Feleségem, Rónay Beáta a szegedi Nemzeti Színház nyugalmazott táncművésze.

Ádám fiam, Budapesten él, a fotózásban és a banki világban találta meg boldogságát.

Pályafutásom:

Segédszínészként, ’73-ban a békéscsabai színházhoz szerződtem, ahol kisebb szerepek megformálása után, ’78-ban a debreceni színház következett.  Itt, Vámos László ajánlására, az Ügynök halála című színdarab, Howard Wagner szerepére 1985-ben, megszereztem véglegesített színész 1 besorolásomat!  Erre büszkeséggel tekintek vissza, partnerem, Mensáros László volt.  Ez évben a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja lettem. Ábrahám Pál: Viktória című operettjében a táncoskomikus  Miki szerepében debütáltam.

Békéscsabára három év múlva ismét visszatértem. 1989-től újra Szeged, majd ’96 Szegedi Színkör, ’97 Eger, ’98 Kecskemét. 1999-ben visszaszerződtem Szegedre.  2005-től, 2006-ig, Ágotai Attila szélhámos figuráját alakítottam a Barátok közt című TV sorozatban.

Pályafutásom negyvenhat éve alatt, 182 szerepet formáltam meg. Olyan kiválóságok segítettek, ebben, mint: Néhai: Szűcs János, Lovas Edit, Orbán Tibor, Sík Ferenc, Kazán István,Kapás Dezső, Pethes György, Bozóky István, Mensáros László, Gaál Erzsébet, Iglódi István. Kortársaim: Orosz György, Gali László, Sándor János, Valló Péter, Zsótér Sándor, Kovács Lajos, Jordán Tamás, Esztergályos Cecília, Király Levente.

E sort vég nélkül folytathatnám, hiszen mindegyiküknek tisztelettel, és hálával tartozom. Néhai Horváth Ádám a filmes mesterséget segített megismerni.

“A reflektorok vakító fénye, a nyikorgó színpad, a közönség tapsban kitörő varázsa évekig adott értelmet életemnek, de napjainkban inkább az írás ad örömet.”

2016 óta nyugdíjas vagyok, csak kisebb szerepeket vállalok. 1999-ben jelent meg első verses füzetem, Kavargó érzelmek címmel. “Öltöző” című színdarabom, tíz éve készült el, melyet sikerrel mutatott be a 2004-ben megalakuló Szegedi Nemzeti Színház Felolvasó színpada. 2004 júniusában megjelent második könyvem; Öltöző címmel, melyben korai írásaim, szinesek, krokik, és új verseim olvashatóak. 2009 áprilisában harmadik verskönyvem, “Versek” címmel látott napvilágot. 2019-ben megjelent negyedik könyvem: Önéletversek cimmel .

2012- ben Dömötör díjat kaptam.